A fék megcsikordult, az motor leállt és 20 percnyi utazás után
Rowena már meg is érkezett lakhelyére. Egy emeletes, modern ház
tárult szemei elé.
 - Nem tudom elhinni, hogy itt élek! Élünk! Ez meseszép - Rowena nézett
jobbra-balra és egyszerűen nem tudott betelni a látvánnyal.
 - Nem olyan nagy szám hidd el.

 - Audrey! Kérlek vezesd körbe Rowenát, nekem még van egy kis dolgom..
 - Rendben, gyere induljunk - hívta a lányt a lépcsők felé.

 - Figyu, mielőtt körbevezetnélek menjünk be ide légyszi. Meg kéne
csináljuk a hajadat mert ez így borzalmas.
 - Öhm, oké.
Rowena nagyon csodálkozott, Audrey most nem volt vele valami kedves.
 - Na, jössz már?
 - Persze csak még körül sem néztem és.. mindegy.

Audrey szobája nagyon tetszett Rowenának. Zöld tapéta borította
benne a falat, fa bútorok mindenhol. A legdrágább ruhaüzletek
szatyorjaival és a legdrágább ruhákkal volt tele az egész szoba.
 - Azta, gyönyörű a szobád.
 - Köszönöm, de a te hajad meg nem az, szóval munkára. Idehúzok 
egy széket.
 

 - És íme készen is van, még szerencse, hogy fodrászvér csörgedezik
az ereimben.
 - Óh, köszönöm szépen ez gyönyörű lett.
 - Á, ugyan. Semmiség.
Audrey telefonja megcsörrent, és valami Rowena számára idegen nyelven
kezdett beszélni. Letette.
 - Sajnálom Rowena de nem tudlak körbevezetni, itt vannak az üzlettársaink.
Menj itt ki az ajtón, majd a lépcső mellett jobbra és előre. Ott találod
a személyzetet.
 - Rendben, szia.

Elég nehezen de eljutott a kitűzött célponthoz. A konyhában 2 nő volt.
Egy idősebb ősz, és egy fiatalabb vörös hajú. Hasonlítottak egymásra,
rokonoknak tűntek.
 - Öm, elnézést.Hello.
A vörös lány odafutott hozzá és megölelte.
 - Rowiiiiiiii! Végre itt vagy!

 - Jajj Vivienne, hagyd szegényt sajnos úgysem emlékszik ránk.
Az idős nő odafurdult Rowenához.
 - Szia kedveském, Pamela vagyok ő pedig itt a lányom Vivienne.
 - Igyekszem megjegyezni. Azt mondta Audrey, hogy majd maguk
körbevezetnek.

 - Mi az, hogy maguk? Haha. Nyugodtan tegezz minket.Ugye anya?
 - Természetesen.
 - Na és mit szólnál ha körbevezetés helyett elmennénk vásárolni?
Olyan szupi lenne! Most kaptam fizetést és elverhetnénk!
 - Hát, felőlem oké.
 - Akkor hívok taxit.
 - De lányok ne maradjatok sokáig!
 - Anya nem vagyunk már babák..

- Rowiiii! Itt a taxi, gyereeee!

 - Jónapot! A Hoodie's-ba legyen szives.

A bolt elég kicsi volt és nemcsak ruhákat lehetett venni. Családi
vállalkozásnak tűnt.
 - Bocsi, hogy nem valami puccos helyre viszlek de azért annyi pénzem
nincs. És itt néha sokkal érdekesebb cuccokat találni.

 - De ugye érdekes ruhák alatt nem erre gondolsz?
 - Dehogy! Olyanja max anyámnak van.
Erre hangos nevetésben törtek ki. Rowena és Vivienne nagyon hamar
összebarátkoztak, pedig Rowena rá sem emlékezett.
 - Ez itt nagyon jó felpróbálom. Gyere te is.

 - Jövök.
Ment is volna de belebotlott egy ismerősébe.
 - Szia Patrick!
 - Szia, ki ez a lány?
 - Ő Rowena. Adrian felesége,tudood.
 - Ja igen, csak én még soha nem láttam. Mindig csak beléd botlok.
 - Ne bolondozz, a engedj ruhát próbál és én vagyok a véleményező. Szia!

 - Na, hogy tetszem?
 - Őszintén? Nem olyan jó.
 - Ugye? Valahogy szerintem se az én világom.. Na próbálj te is!

 - Naa?
 - Nagyon jó!
 - Szerintem is, megveszem.

- Ezt megveszem akármi a véleményed! Nagyon tetszik. Amúgy kivel
beszéltél?
- Vedd is meg. Patrickkel, ő csak egy ismerősöm.
- Csak egy ismerős,mii?

 - Igen csak az.
 - Ebben a ruhában, tuti elcsábítanád!
 - Leállhatsz - nevette el magát.
 - Oké, na és mi volt a téma?

 - Na ehhez feltűztem a hajam. Hogy áll?
 - Remekül. Te voltál a téma az előbb, nem jutott eszébe ki vagy.
 - Úgy látszik nem csak nekem van emlékezetkiesésem. Hehe.
 - Ezzel azért ne viccelődj. Indulnunkkéne, lassan sötétedik majd.

 -Szia Orlando! Ezeket a ruhákat szeretnénk.
 - Szia, rég láttalak. Akkor az összesen..
 - Várj elfelejtettem valamit. Rowena hozz légyszi cukrot, lisztet és
mosóport.

 - Ezt még kérjük.
 - Oké akkor ez 600 simoleon lesz.
 - Vivienne ideadod a pénzt? Köszi. Tessék itt van pontosan.
 - Köszönöm a vásárlást, viszont látásra!
 - Mi köszönjük, viszlát!
 - Rowena beülünk kajáli ide a szomszédba?
 - Menjünk.
 

 - Üdvözlöm önöket, Carlos vagyok én leszek a pincérjük mit hozhatok?
 Rendeltek levest, főételt majd desszertet és aztán járkáltak még
a parkban. Leszállt az éj, mikor hívták a taxit.

 - Újra itthon. Remélem nem probléma, hogy nem voltunk itthon egész nap.