Azon a héten volt a huszonhatodik születésnapom. Mivel nem volt túl sok barátom, nem szenteltem neki különösebb figyelmet, úgy sem lett volna kivel megünnepelni. Be kell valljam, munkamániás voltam, és hihetetlenül ambíciózus. Mindig a legjobb akartam lenni, ezért is dolgoztam annyit otthon is.

Aznap este volt a főnökség privát bulija, amin bejelentették az előléptetéseket. Nagyon reméltem, hogy az én nevemet is hallani fogom, hiszen ezért teperek már egy jó ideje.

- Basszus, nagyon fáj a fejem... Jobb lenne egy kicsit leállni. Ezt még ma be fogom fejezni - jelentettem ki magamnak, és felálltam a gép elől.

Amúgy a nevem Cloe Morgan. Mielőtt elfelejtem.

- Lássuk, miből élünk. - a főzőtudományom elég szegényes volt, amit egy kicsit szégyelltem is. De mivel egyedül éltem, nekem meg tökéletesen megfelelt amit csináltam, nem fordítottam rá különösebben időt.

Amúgy, nyilván megfordult a fejetekben, hogy miért élek egyedül huszonhat évesen... Az a baj velem, hogy nagyon nehezen nyílok meg az embereknek. Még azoknak is, akiket évek óta ismerek. Szóval el tudjátok képzelni, hogy idegenekkel mennyire van kedvem csevegni, ismerkedni. Miközben fogyasztottam az "ebédemet" ami egyben a reggelim is volt, megcsörrent a telefonom.

- Haló, ki az?

- Szia Cloe, én vagyok az Joe!

- Ó, helló! Mit szeretnél? - Joe volt a főnököm. Egész rendes fazon, de amikor ideges, jobb ha messziről elkerülöd.

- Cloe drága, mikor érsz ide este? Nem szeretném, ha késnél!

- Nem fogok, nyolc előtt még ott leszek, jó?

- Megbeszéltük.

- Van neked egy kis meglepetésem!

- Meglepetésed?

- Bizony, majd megtudod, ha ideértél! Na csáó!

- Szia... ~ Vajon mi lehet az a meglepetés? - tűnődtem, és ismét nekiálltam dolgozni.

Befejeztem a könyvelést, aztán úgy döntöttem, hogy kimegyek megnézni a postaládát, mivel láttam elmenni az ablak előtt.

Ahogy kiléptem az ajtón, megpillantottam egy csomagot. Megnéztem rajta a címkét, amin ez állt:

"Sok szeretettel Cloenak! Sam"

Sam volt a legjobb barátom. Férfi volt, mégis mindent meg tudtam beszélni vele, sokkal többet jelentett nekem mint egy barátnő, vagy egy szerelem. Megnéztem a csomagot, amiben egy sál volt, gondolom születésnapomra adta. Mondta, hogy nem lesz itthon, külföldre hívja a munkája. Ezután nekiálltam készülődni az estére.

Megfürödtem, átöltöztem, kicsinosítottam magamat, és hét óra körül elindultam otthonról. Úgy gondoltam, hogy mivel nincs messze a hely, gyalog megyek, mert ahhoz képest, hogy ősz volt, igencsak meleg időjárás uralkodott a napokban. Ráadásul, azt hittem, hogy teljesen biztonságos...