*Hát eljött a nagy nap! Alig várom már, hogy találkozzak az új fotóssal!*

*Gyors reggelinek egy kis müzli. Még jó, hogy van egy komornyikom, így arra nem kell időt pocsékolnom, hogy elkészítsem a reggelimet, vagy ebédet, vagy ami éppen jön. És természetesen ki is takarít, és minden ehhez hasonló dolog, amit soha az életben nem tudnék megcsinálni*

*Na, íme a tökéletes ruha! Tuti, hogy én fogok a legjobban kinézni*-*, mint mindenhol, természetesen*

*Na, akkor indulás!*

- Szervusz Geoff drága!

- Üdvözöllek, örülök, hogy végre ideértél, már kezdtem azt hinni, hogy elkésel.

- Soha nem tudnék kihagyni egy ilyen alkalmat.

- Bemutatom neked az új fotózásod vezetőjét, és egyben fotósát. Felicia, ő itt George.

- Nagyon örvendek a találkozásnak, George!

- Én úgy szintén, már nagyon sokat hallottam rólad!

- Remélem, csak jót!:D

- Természetesen ;)

- Be kell valljam, élőben sokkal, de sokkal csinosabb vagy, mint a képeken! És ez a ruha, eszméletlen!

- Ó, nagyon szépen köszönöm. *Hát elértem a célom*-**

- Már alig várom, hogy fehérneműben lássalak ;)

- Ehh... Tessék? * Micsoda perverz vadbarom!*

- A fotózáson.. természetesen.

- Ó, hát persze. Értem. Öhm... Megbocsát egy pillanatra?

- Persze.

- Szabadna megtudnom, hogy Te mégis mi a francot képzelsz??

- Nem tudom miről beszélsz, drágaságom.

- Ne drágaságomozz itt nekem! Hogy volt képed egy fehérneműs fotózást elvállalni?? Tudod nagyon jól, hogy SOHA nem fotóztak még úgy, és nem is akartam, hogy valaha is megtegyék!

- Nem mindegy az neked? A pénz ígyis-úgyis jön. Tökmindegy, hogy egy kicsit több, vagy kevesebb a ruha rajtad nem?!

- Egyáltalán nem! Megbíztam Benned!

- Jaj, de éédes. megbíztál. Eddig se magadnak válogattad a fotózásokat, miért pont most kellett volna megkérdezzelek?

- Nem érdekel!!!! - Szinte visítva veszekedtem Geoff-el, annyira felidegesített. Hogy volt pofája?

- Elegem van belőled Geoff, nagyon elegem! Nesze, ezt érdemled! Megcsinálom a rohadt fotózásodat, de ilyen többet ne forduljon elő!!

- Mi a...?!

- Szervusz, Geoff édes! - Itt lépett színre az a nő, akit legjobban gyűlöltem az egész világon: Lilian Devour.

- Hello, Lilian.

- Gond van?

- Semmi komoly, csak akadt egy kis nézeteltérésünk.

- Ugyan, mindenkivel előfordul, igaz Felicia? - kérdezte, és rámnézett. Avval a fura nyalizós nézésével, de közben tudtam, hogy meg akar ölni legszívesebben.

- Hát persze Lilian... Hogyne.

- Csak köztetek ne forduljon elő, ugyanis együtt fogtok dolgozni!

- Hogy mi ketten?! - fakadt ki mindkettőnkből a kérdés egyszerre. * Az teljes mértékben ki van zárva...*

- Na én most magatokra hagylak titeket csajszikák. További jó cseverészést

- Na idefigyelj. Csak azért, mert együtt dolgozunk, nem kell, hogy jóban legyünk, ezt jó, ha már most felfogod!!

- Aha, hát hogyne. Egy percig sem szándékoztam jóban lenni Veled. Nem is értem, egyáltalán hogy fordult meg a naiv kis fejedben, hogy egy olyannal leszek jóban, mint te.-.-

- Ó, hát ennek felettébb módon örülök. És én ezt itt le is zárnám. Na viszlát.

- Elegem van ebből az egész kócerájból!-.-